Fontos, hogy az EU-ról beszéljünk

Zupkó Gábor, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője, 2020. március 4-én tartott előadást a Pannon Egyetemem, ahol kifejtette az európai unió előtt álló új célokat, kihívásokat, terveket és sikereket. az interjú során ezekről kérdeztem.

Először is köszönjük, hogy elfogadta a meghívást és köszönöm azt is, hogy időt szán rám. Rengeteg kihívással néz szembe ma az Európai Unió, köztük a Brexit megvalósulásával, azzal, hogy Nagy Britannia kilépett az Európai Unióból. Ön szerint ez milyen negatív hatással lesz az EU gazdaságára?

Köszönöm a lehetőséget. Valóban sok kihívás áll előttünk. Az európai polgárokat is meg szoktuk kérdezni, hogy mit tartanak a legfontosabb kihívásnak, és ezek között vannak például a klímaváltozásból adódó problémák, a biztonságért való aggodalom, és természetesen az egyik ilyen kihívás az, hogy milyen együttműködést tudunk kialakítani az Egyesült Királysággal annak végeleges kilépése után. Én nagyon sajnálom ezt a döntést, ugyanakkor tiszteletben tartom. Attól tartok, hogy ez kedvezőtlen lesz, mind az Egyesült Királyság, mind Európa számára, de hogy mennyire lesz az, attól függ majd, hogy milyen megállapodás születik a két fél között. Most egy átmeneti időszakot élünk ezen év végéig, amelyben az Egyesült Királyság még része az egységes piacnak, és szinte minden úgy működik, mintha tag lenne, de a döntések meghozatalában nem vesz részt. Ez az átmeneti időszak arra szolgál, hogy megpróbáljunk egy kölcsönösen kedvező megállapodást létrehozni. Közös politikai szándék van egy gyümölcsöző gazdasági-kereskedelmi együttműködésre, de természetesen más területeken is igyekszünk a kölcsönös megállapodásra, legyen az biztonságtechnikai kérdés, vagy más. Annak kell egyensúlyban lennie, hogy az Egyesült Királyság gazdasági szereplői mennyire könnyen jutnak majd hozzá az egységes piachoz, és ennek megfelelően mennyire hajlandóak az EU területén érvényes szabályokat betartani. Minél inkább van hajlandóság az Egyesült Királyság részéről bizonyos európai uniós előírásoknak való megfelelésére, annál inkább lehet kedvező ez a fajta együttműködés.  Miközben sajnáljuk ezt a kilépést, mindannyian reménykedünk abban, hogy sikerül egy mindenkinek kedvező kompromisszumot kialakítani.

 Ön az előadásában kifejtette az európai zöld megállapodás programját. Mennyi időbe telik ezt megvalósítani? Az is a tervek között van, hogy Európa az első klíma semleges kontinens legyen. Ön szerint ez valóban megvalósulhat? Amennyiben igen, mikorra?

A közös célkitűzés az, hogy 2050-re Európa klíma semlegessé váljon. Ez távolinak tűnik, de nem az. Jelentős finanszírozást kell felszabadítanunk annak érdekében, hogy ez meg is valósulhasson. Az, hogy hosszú távon egy élhető világban, élhető Európában éljünk, és a szennyeződés ne okozza sok százezer ember halálát, hogy fenntartható legyen a környezetünk, egészséges ivóvízhez jussunk, és ne kelljen szembesülnünk azzal, hogy sok terület lakhatatlanná válik a kiszámíthatatlan időjárás változások miatt, egyszerűen lépnünk kell. Ezt célozza ez a terv, de ez nemcsak egy zöld szakpolitikai program, hiszen ahhoz, hogy Európa valóban klíma semlegessé váljon, minden gazdasági ágazatnak cselekednie kell: a szennyezés csökkentése mellett, tiszta termékeket kell előállítanunk, amihez új technológia szükséges, korszerűsíteni kell az energiahálózatot, és így tovább. Tehát ennek a zöld szemléletnek minden területen jelen kell lennie, és ehhez az átálláshoz jelentős finanszírozás szükséges. Az Európai Bizottság javasolja egy méltányos átállási alap a létrehozását, egy beruházási alapon keresztül az új technológiák bevezetését is támogatni szeretnénk, de konkrét kötelező érvényű európai környezetpolitikai jogszabályt is elő kívánunk terjeszteni.

Az emberek többsége szeret az EU-ban élni. Azonban sokszor éri negatív kritika az Uniót, legyen szó bérekről, migrációs helyzetről, vagy másról. Ön szerint az unió foglalkozik ezekkel a kritikákkal? Ha igen, hogy kezeli ezeket?

Én is úgy gondolom, hogy európai uniós tagság támogatottsága magas, sőt Magyarországon kiemelkedő. Az, hogy kritikákat fogalmazunk meg az Unióval szemben, az uniós intézményekkel szemben, az természetes, hiszen ez egy demokratikus intézményrendszer. Fontos, hogy legyen lehetőség a kritika megfogalmazására. Az Európai Bizottság arra törekszik, hogy egyre több tere legyen ezeknek a véleményeknek, egyre több lehetőségük legyen a polgároknak akár személyesen, akár online elmondani véleményüket. Most egy Európa jövőjéről szóló konferenciát kívánunk előkészíteni az Európai Unió összes intézményével közösen, melybe mindenki be tud kapcsolódni, el tudja mondani a véleményét. Ennek egyik eleme, hogy szeretnénk közvetlen lehetőséget teremteni, hogy az emberek elmondhassák a véleményüket, érzékelhessék, hogy az Unió közel van hozzájuk. Másrészt, közvélemény kutatásokat is végzünk, hogy nyomon követhessük a polgárok véleményét. Harmadrészt pedig az Európai Unió ezekre próbál válaszolni. Válaszként ott vannak az Ursula von der Leyen által kidolgozott szakpolitikai célkitűzések, amelyeket az Európai Bizottság a következő időszakban meg szeretne valósítani.

A sajtóban egyre többet hallani Magyarország és Brüsszel közötti konfliktusról a migrációs helyzetet illetően. Valóban igaz ez? Hogyan próbálja az Unió ezt a fajta konfliktust kezelni?

Tulajdonképpen olyan, hogy Brüsszel nincs, vagy ha van, akkor annak Magyarország is része, hiszen mi is európai uniós tagország vagyunk, és magyar tagja is van az Európai Bizottságnak, akit a magyar kormány jelölt. Egyrészt, az hogy vita van, természetes, de nagyon fontos az is, hogy lássuk, ez természetes. A bulvársajtónak a konfliktusok nyilván érdekesebbek, és inkább megpróbálnak ,,kattintás-vadász” címeket adni. Az európai intézményrendszernek természetes része a vita, akinek kritikus a véleménye, az kifejezi és ezt nagyon jogosan teszi. A tapasztalatok mellett a statisztikák is azt mutatják, hogy a magyar kormány tagjai jelentős részben a konszenzust támogatják egy döntéshozatal során. Ha van is konkrét kérdésekben konfliktus, én alapvető ellentétet nem látok a közös érdek és a magyar érdek között, ez az esetek döntő többségében azonos, és a vitákon keresztül a magyar döntéshozók a részesei vagy a konszenzusnak, vagy a kompromisszumnak.

Az Ön pályafutása alatt mi volt a legnagyobb kihívása?

Azt gondolom, hogy elértünk a legnehezebb kérdéshez, amire szinte lehetetlen felkészülni. Azt kell mondanom, hogy az ember próbál olyan pozíciókat ambicionálni, amelyekben megfelelő kihívásokkal képes szembesülni, és ha ezeket a kihívásokat nem tudja egyedül legyőzni, akkor próbálja körülvenni magát olyan kollegákkal, akiknek a segítségével ez sikerülhet. Azt gondolom, ha csapatjátékként gondolunk a munkánkra, és támaszkodni tudunk jól felkészült munkatársakra, akkor nincs olyan kihívás, amivel nem tudunk megküzdeni. Eddig szerencsém volt, mert mindig olyan munkakörnyezetben dolgoztam, ahol olyan kollégáim, tanácsadóim, vezetőim voltak, akikre számíthattam, amikor nagy kihívások álltak előttem és remélem, hogy ez a jövőben is így lesz.

Fotó: Fux Marcell